Lelki erőpróba
Böjt – Néha böjt szükséges, néha teljes koplalás. Nem a test bűneiért. Inkább a lelki erőpróba miatt, hogy érezzük, megbizonyosodjunk, ha akarjuk, talán mégis emberek vagyunk. Amúgy koplalás közben soha nem hiányzik az étel-ital, hiányérzetem inkább akkor szokott lenni, ha túlettem, túlittam magam. – Szigeti Németh György
Arról, hogy az ember része a világnak
Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: “Én más vagyok, mint a tenger.” Vagy a szikra: “Rajtam nem fog a tűz.” De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak. (…) A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém – ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas. – Márai Sándor
Szerelem
Szerelmes vagyok beléd, és nem fogom megtagadni magamtól az igazmondás egyszerű örömét. Szerelmes vagyok beléd, noha tudom, hogy a szerelem csak egy kiáltás az űrbe, a feledés elkerülhetetlen, valamennyien halálra vagyunk ítélve, és eljön a nap, amikor minden munkánk porrá válik, azt is tudom, hogy a Nap elnyeli az egyetlen Földünket, de azért szerelmes vagyok beléd. – John Green
Mondd ki
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, mert sajnálni fogod a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre. – Tartsd magad közelében azokat, akik neked a legfontosabbak és súgd a fülükbe, mekkora szükséged van rájuk. Bánj velük jól. Jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, sajnálom, bocsáss meg, kérlek, köszönöm. – Mondd ki a szerelmes szavakat, a szavakat, mert senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért… – – Gabriel García Márquez
Hatvan
Így hatvan éven túl a világ már kevésbé érdekel, de viszonyom a világhoz az egyre jobban! Miközben az élet hátralévő feladatait már nem nagyon lehet halogatni, foglalkoztat a kérdés, hogyan éljek? Nagyon gyorsan sietve, mindent habzsolva, teletömve az életet, vagy egészen lassan, minden fölöslegest, mellékest elhagyva nagy nyugalomban, javítgatva, foltozgatva, kívül-belül kissé lerongyosodva éljek-e? Nem könnyű kérdés és a válaszhoz az ember többnyire egyedül marad. – Szigeti Németh György
Nem tudtam
Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle. – Charlotte Bronte
Sit on my face
Sit on my face and tell me that you love me
I’ll sit on your face and tell you I love you, too
I love to hear you oralize
When I’m between your thighs
You blow me away
Sit on my face and let my lips embrace you
I’ll sit on your face and then I’ll love you truly
Life can be fine if we both sixty-nine
If we sit on our faces in all sorts of places
And play, ’til we’re blown away – Monty Python
