És csak

És csak akkor beszéljünk, ha érdemes tönkre tennünk a tökéletes csendet. Azt mondja: A legtöbb ember állandóan beszél, annyira, hogy elfogy a lélegzete, mire valami érdemlegeset mondana. Ez a kávéházi tapasztalata… – Németh György – RP története

annyira, hogy elfogy - medianegy

Egy valódi odaadás

Nelli – Áh, az arcra üléssel semmi baj. Ha kedvem van szívesen csinálom. A partnereim szinte kivétel nélkül benne voltak, legtöbbször ők kezdeményezték. Már sok fiú arcán ültem, lovagoltam, de valahogy mindegyik más élmény volt. Nálam a végcél általában nem az orgazmus vagy legalábbis nem minden alkalommal. Szerintem punci vagy segg nyalást kapni egy csodás intim módja a kapcsolatunk megerősítésének, egy valódi odaadás. Meg ilyenkor még bennem van egy különleges érzés is, az arcra ülés, az arc lovaglás: számomra erő. – RP története

medianegy - facesitting art 36

Lelki erőpróba

Böjt – Néha böjt szükséges, néha teljes koplalás. Nem a test bűneiért. Inkább a lelki erőpróba miatt, hogy érezzük, megbizonyosodjunk, ha akarjuk, talán mégis emberek vagyunk. Amúgy koplalás közben soha nem hiányzik az étel-ital, hiányérzetem inkább akkor szokott lenni, ha túlettem, túlittam magam. – Szigeti Németh György

szigeti németh györgy fotó 66

Nyugodt könyvek

Olvass el ezer könyvet, élj ezer életet. Ahány könyv annyi élet. Sokan úgy gondolják, hogy az olvasás egyfajta menekülés az igazi mindennapi világból egy képzeletbeli világba. Ostobaság az olvasást a valós problémák elől a könyvek világába való menekülésnek tekinteni.  A könyvek olvasása egész mást eredményez. Az olvasás, módot ad arra, hogy a belső világunkban szétszórt tapasztalat és ötletdarabok, törött emlékek, összeálljanak számunkra használhatóbb formákká. Végül is, hogy teljesebb emberi lények legyünk. – Szigeti Németh György – Különféle dallamok (Kövek és tollpihék)

Szigeti Németh György – Kövek és tollpihék 117

Nyugtalan könyvek

Bárcsak mindenki olvasna. Mert a könyvek, a világ tükrei letakarva vagy összetörve, az emberek alig olvasnak. Ha nem olvasnak az emberek, előbb-utóbb könyvek sem kellenek. Ha könyvek nem kellenek, akkor lassan az írók, költök is megkevesbednek. Ha viszont írók, költők nem kellenek akkor a rabszolgák egyre-egyre, többen lesznek. – Szigeti Németh György – Kövek és tollpihék (RP története)

Szigeti Németh György – Kövek és tollpihék 118

Metrózás

Péter a metró első kocsijába szállt be, talán csak megszokásból. Lehuppant a legelső ülésre. Húsz perc metrózás. Ajándék időt kapott, ettől gondtalannak érezte magát. Ezt az időt saját magával töltheti. Közben eszébe jutottak a munkába menős reggelek. Az útfelújítások nélkül is állandósuló dugókkal, a pöfögő autóbuszokkal és az egymás kipufogógázában fuldokló autókkal. A szirénázó rendőr- és mentőautók éles hangjaival. Az örök késésben lévő kedvetlen, ingerült emberekkel. A parkolóhely keresgélés utáni rosszkedvű megérkezésekkel. Egy csőd az egész város. De hagyjuk. Most metrózom. Mikor is metróztam utoljára? Évekkel ezelőtt. Igen. Péter régebben tudta, hogy melyik állomáson melyik metró kocsiba érdemes beszállni, hogy kiszálláskor a mozgólépcső a lehető legközelebb legyen. De pár év óta nem érdekelte az ilyesmi. Igaz utazni is kevesebbet utazott. A cégautósok magabiztos kasztjába tartozott, tömegközlekedéssel ritkán élt. Ugyanakkor a tömegközlekedés közbeni megfigyelései, agytornái elégedettséggel töltötték el. A nőket nézte. Nem bármiféle kaland szempontjából, azokat nem a tömegközlekedés szintjén intézte. Csak többet akart tudni a nőkről. Nézte a fiatalabb lányok bizonytalan állezserségét, a harmincasok minden az enyém vagy minden az enyém lesz magabiztosságába öltöztetett határozottságát. A problémás és kevéssé problémás nők közötti jól tapintható különbségeket. A betegnek látszó nők sértettségét és az egészségesek kivagyiságát… – Németh György – RP története

metrozas 03 - nemeth gyorgy foto