Szerb Antal

A szerelem mindvégig megőriz egy pillanatot, azt a pillanatot, amikor született; és akit szeretnek, sosem öregszik meg, szerelmese szemében mindig tizenhét éves marad, és kócos haját, könnyű, nyári ruháját ugyanaz a barátságos szél borzolja egy életen át, ami akkor fújt, abban a végzetes pillanatban. – Szerb Antal – Utas és holdvilág

Szerb Antal - MediaNegy

 

Azokról, akik társaságban előadnak

Vigyáznunk kell társaságban azokra az emberekre, akik soha nem asztalszomszédjukhoz, hanem mindig az egész társasághoz beszélnek, azt akarják, hogy minden szavukat minden jelenlévő hallja, zsugorian vigyáznak arra, hogy egyetlen szavuk se guruljon asztal alá, állandóan történetkéket mesélnek, előadásokat tartanak a maguk kiválóságának bizonyítására és a társaság elbűvölésére. Az ilyen embereket kedvelik és szívesen hívják társaságba, mert elfoglalják a jelenlevők eszméletét, érdekességet és néha jókedvű hangulatot nyújtanak az egybegyűlteknek. De ezek az emberek hamis próféták: nem az fontos nekik, amit mondanak, nem is, hogy meggyőzzék azokat, akikhez beszélnek; egyes-egyedül saját hiúságuk kielégülése fontos nekik. Az ilyen emberek társaságát tanácsos gondosan kerülni. – Márai Sándor

Márai Sándor foto 3 - Medianegy

Lelki erőpróba

Böjt – Néha böjt szükséges, néha teljes koplalás. Nem a test bűneiért. Inkább a lelki erőpróba miatt, hogy érezzük, megbizonyosodjunk, ha akarjuk, talán mégis emberek vagyunk. Amúgy koplalás közben soha nem hiányzik az étel-ital, hiányérzetem inkább akkor szokott lenni, ha túlettem, túlittam magam. – Szigeti Németh György

szigeti németh györgy fotó 66

Szerelem

Szerelmes vagyok beléd, és nem fogom megtagadni magamtól az igazmondás egyszerű örömét. Szerelmes vagyok beléd, noha tudom, hogy a szerelem csak egy kiáltás az űrbe, a feledés elkerülhetetlen, valamennyien halálra vagyunk ítélve, és eljön a nap, amikor minden munkánk porrá válik, azt is tudom, hogy a Nap elnyeli az egyetlen Földünket, de azért szerelmes vagyok beléd. – John Green

John Green - Medianegy

Mondd ki

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, mert sajnálni fogod a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre. – Tartsd magad közelében azokat, akik neked a legfontosabbak és súgd a fülükbe, mekkora szükséged van rájuk. Bánj velük jól. Jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, sajnálom, bocsáss meg, kérlek, köszönöm. – Mondd ki a szerelmes szavakat, a szavakat, mert senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért… – – Gabriel García Márquez

Colombian Nobel Prize laureate Gabriel Garcia Marquez listens to a speech during the New Journalism Prize awards ceremony at the Museum of Contemporary Art (MARCO) in Monterrey

Méltón kezdeni

Azt úgy kéne, barátom – tört fel őbelőle egy ízben a családi tapasztalat –, hogy a kora reggeli párás, napsütötte óriáskertben hosszan sétálnánk, elmerülten lehetne olvasgatni egy 1920-as kiadású Spinozát, már túl lennénk ter-mé-sze-te-sen rajta, hogyne, de még mindig nagyon kedvelnénk, az idő nem lenne több ½ 8-nál, mert nem restségről lenne szó, ellenkezőleg, könnyű szél sodorná hajunkat, és néha mintegy belelapozna a könyvbe, a kert lényegileg rét lenne, hatalmas zöld ábra, nem kéne attól tartani, hogy beleütköznénk valamibe, és akkor az egyik fordulat után ott találnánk magunkat a kis kerti asztal előtt, körben indokolatlanul sok nádfonatú szék; dzsem, sonka, ropogós, barna-fénylő zsömle és a vaj kis rolnikban! Azt hiszem, barátom, egy napot így hasznos kezdeni méltón. – Esterházy Péter

Esterházy Péter - MediaNegy

Nyugodt könyvek

Olvass el ezer könyvet, élj ezer életet. Ahány könyv annyi élet. Sokan úgy gondolják, hogy az olvasás egyfajta menekülés az igazi mindennapi világból egy képzeletbeli világba. Ostobaság az olvasást a valós problémák elől a könyvek világába való menekülésnek tekinteni.  A könyvek olvasása egész mást eredményez. Az olvasás, módot ad arra, hogy a belső világunkban szétszórt tapasztalat és ötletdarabok, törött emlékek, összeálljanak számunkra használhatóbb formákká. Végül is, hogy teljesebb emberi lények legyünk. – Szigeti Németh György – Különféle dallamok (Kövek és tollpihék)

Szigeti Németh György – Kövek és tollpihék 117